2013. május 25., szombat

HAMUPIPŐKE


HAMUPIPŐKE

 

Most lebukott! Rajtakaptam! 

Pedig tudhatta volna, hogy reggelente számíthat rám. Szokásomhoz híven, hat óra tájban beléptem a fóliasátorba, ahol ő is lakik a cselédsoron. Itt van elszállásolva, ahol a többi szolga, akarom mondani élelemtermelő személyzet is meghúzhatja magát a hűvös éjszakákon. Nem lenne más dolga, csak nőni, növekedni, termőre fordulni mielőbb. Szórakozásról, kacérkodásról, mindenféle cicomákról szó sem volt, nem is lehetett. Erre mi fogad mikor betoppanok?? Úgy kiöltözött mint egy királylány, ki tudja honnan származó ékszerekkel aggatta magát teli, de annyira, hogy még a híres Salamon király, legdíszesebb ruhájában sem volt hozzá fogható. Nyilvánvaló, hogy valami bálban töltötte az éjszakát és úgy elvette az eszét a sok kérő, a sok keringő és rumba, hogy az időről teljesen elfeledkezett. Pedig hol van már a farsang! Szedte vette teremtette, hát ilyenkor kell hazajönni? Mivé lesz a világ, ha már a legutolsó paradicsompalánta is csillogó üveggyöngyökről és diadémokról álmodozik? S mit fog szólni a sok dísznövény, szegfű meg büdöske, akiket épp tegnap vettünk, hogy a kertet ékesítsék? Ilyen szerkó mellett labdába sem rúgnak, most mit tegyek, el fognak fonnyadni szégyenükben. Biztos azt képzelte, hogy majd elébe áll egy híres kertész, vagy fotós és felkéri, hogy legyen ő a bálterem szépe. Világhírről, gazdagságról ábrándozik! Majd adok én neki világhírt! Elő is kaptam a hétmérföldes ökogyülekezeti videokamerámat (amit épp erre a célra vásároltam a madáretetők árából) és jó alaposan körbefényképeztem a kis cafkát. Egy egész kis albumra való bizonyítékot gyűjtöttem, hogy ledérségét mindenki számára bemutathassam. Jól vigyázzatok, kit engedtek a sátratokba, mert ahogy az Írás is mondja Pál apostol Zsidókhoz írott levelének 13. fejezetében:  El ne hanyagoljátok a vendégszeretetet: amikor némelyek ezt gyakorolták, tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül. 

   

 

További képek itt !


Üdv, hamarosan újra jelentkezem!

2013. május 23., csütörtök

A rókáknak barlangjuk van...

"A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük,
de az ember Fiának nincs hova lehajtania fejét."

Máté evangéliuma 8,20

A Szentírás egyik legszomorúbb verse jutott eszembe még a készülődés közben, március elején, de egy cseppet sem voltam szomorú, hisz egy remek gyerekprogram előkészületeit végeztem.
 A madáretetőkészítés nagy sikerére tekintettel, a tavaszt egy fészekodúkészítő délutánnal akartam  "ökologikussá" tenni gyülekezetünk gyermekei számára. Fészekodú az én kertemből is hiányzott, pedig a madarakat nagyon szeretem. Mivel egy viszonylag új építésű területen élek, öreg, odvas fa nemigen akad a környéken. A cinegék Jézus idejében még valóban válogathattak a jobbnál jobb költőhelyek közül, ma azonban már segítségre szorulnak. Szerencsére segítő kézből, egy kis noszogatás mentén, van bőven az erdőkertesi református gyülekezetben. Ehhez a munkához azonban kevés a kéz, faanyagra is szükség van. Váchartyáni anyagyülekezetünkön keresztül egy helyi cég a STEFA-PACK irodájába kopogtunk be, ahol nagyon szívesen fogadtak és megengedték, hogy a hulladékanyagokból kiválogassuk a nekünk tetsző darabokat. A múltkori rendezvény időnként kaotikus jeleneteiből tanulva, igyekeztem ezúttal még jobban előkészíteni mindent. Tíz darab odúhoz előre kivágtam, kifúrtam az összes hozzávalót és egy mintadarabot is "készregyártottam".
Két héttel a rendezvény előtt megakadt a szemem egy papírdobozon a templom egyik eldugott sarkában: karácsonyról megmaradt ajándékcsomagok voltak benne, tele finomságokkal. Több sem kellett, elkértem őket, hogy a munka örömén kívül, egy kis csokoládéval is meg tudjam édesíteni az együtt töltött perceket. Mivel a múltkor is nagy sikere volt a madarakról készült képeknek, most is az internet lapjain kezdtem kutakodni valami látványos prezentáció után. Nem is kellett sokat keresgélni, találtam egy nagyszerű oldalt! Niethammer Zoltán blogja épp nekünk készült. Hasznos információk mellett remek videók mutatják be egy cinkepár mindennapjait, a fészekrakástól a költésen át a fiókák felneveléséig. A gyerekek közvetlen bepillantást nyerhettek arról, hogy segítségükkel milyen csodálatos események helyszíne lehet kertjük, környezetük. A délutáni foglalkozás nagyszerűen sikerült, mindenki ügyeskedett, anyukák és apukák segítségével.

A gyülekezetünkhöz tartozik egy remek fotós is (Csontó Sándor), aki ismét kitett magáért. A délután végén egy csoportképet is készítettünk, amit az adományozó cég kollektívájának küldtünk el, hogy érezzék, nem csak a markunkat tartjuk, de valóban hálásak is vagyunk. Elmondásuk szerint ilyen még nem is történt velünk és nagyon örültek a kis ajándéknak.
A beszámolót persze már rég meg kellett volna írnom nektek, de ez a történet nem ért véget március 9-én. Ahogy hazaértem, első dolgom volt, hogy saját "dobozomat" elhelyezzem kertünk egyik nyírfájára, az utasítások szerint, keleti irányba, jó magasra, macskabiztos(nak tűnő) helyre.

 Igyekeznem kellett, mert azt írta az internet (ahonnan persze a méretek és minden egyéb információ is származott), hogy még március 15-e előtt fel kell függeszteni az odút, ha nem akarunk elkésni. Az idei március igaz nem a tavaszias fészekrakás hónapja volt, havazással, hófúvással köszöntött ránk az ünnep. Cinegéinket azonban ez nem sokáig zavarta, legnagyobb örömömre egy pár hét elteltével "nyitnikék"-ezéstől lett hangos a kertünk. A cinkepár nem sokat teketóriázott, és félénkségüket leküzdve, egyre látványosabban lakták be új otthonukat. Én mindent jól láthattam a kerti padról, ami tavasztól őszig a kávézás, reggelizés kedvelt színhelye nálam.

A költésből csak annyi volt tapasztalható (persze ez is nagyon szép volt), hogy a fiú (gondolom) jellegzetes hívó hanggal, előcsalogatta párját, megetette, aztán mindenki ment vissza a dolgára. A költés után megindult a felváltott, egyre sűrűbb tempójú etetés. Még gyermekkoromban olvastam valahol, hogy az óvatos madárszülők még az ürüléket is gondosan messzire viszik, hogy ne hívják fel azzal sem a ragadozók figyelmét. Hát ennek most szemtanúja is lehettem, csomagokkal a csőrükben zajlott az ingajárat szakadatlan. Az ágak között egy kis "légifolyosót" vágtam a pad és az odú között, hogy fényképezni tudjak. Persze nemcsak nekem tetszett a dolog, a környék egyik macskája is élénken érdeklődni kezdett. Fiatal süldő jószág, nem volt neki probléma a fáramászás. Szerencsére épp ott voltam, hogy lekergessem. Fogtam a létrát és vékony dróttal körbetekertem az ágakat. Az idő egyre melegebb lett, sok kis kukac szitakötő, s ki tudja még miféle rovar tűnt el a fadoboz belsejében, ahonnan egyre hangosabb sipákolás kezdett el hangzani, minden beröppenés után. Tegnap előtt azonban, mikor reggeli kávémmal a kézben szokásos őrhelyem akartam elfoglalni, drámai csend fogadott. A fa tövében két három apró tollat találtam és a többi ahogy Shakespeare mondja: néma csend... Előbb a macskára gyanakodtam és lelkiismeretfurdalás gyötört, hogy a fotózás miatt nem kötöttem föl több, vastagabb drótot, tüskés ágakat. Aztán a szégyen mardosott: hogyan fogok majd beszámolni blogomon a kudarcról? Késő délutánig figyeltem, a távolból időnként hallani véltem egy párját kereső cinege kétségbesett hangját. Másnap reggel nem bírtam tovább. Akkor már láttam is az egyik cinkét, az odú közelében ugrált az ágakon, de be nem ment. Mikor elment, úgy döntöttem nem várok tovább, felmegyek és megnézem ami az odúban maradt. Éhenhalt fiókák, rémes zűrzavar képei lebegtek a szemem előtt. Az odút nem szögekkel állítottuk össze, hanem könnyen oldható műanyag kábelkötegelőkkel (évente célszerű tisztítani, üríteni a költési időszak után), így könnyű dolgom volt. Az odút kinyitva döbbenetes látványban volt részem! Kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben van, egyszerűen felnőttek a fiókák és két nappal ezelőtt hajnalban kiröppentek a nagyvilágba! A szülők, mintha csak a lakbért akarták volna megfizetni, két apró cinketojást hagytak maguk után. Persze nem nekem szánták, olvasom, hogy évente akár kétszer is költenek, ha jól érzik magukat. Úgy tűnik nálunk mindent megtaláltak amit akartak. Remélem hamarosan ismét újraindul minden, csak egyelőre a fiókák első önálló útjait kell figyelemmel kísérniük. Hamarosan én is újra jelentkezem, mert a kertben és a gyülekezetben is történt egysmás!

 további képek itt !