GLOBAL WARMING?
GLOBAL WARNING!
2013. január 13-án a Budai Református gyülekezetben, az Istentisztelet után,
Környezeti kulcskérdések keresztyén szemmel - “Mert könnyebb a tevének egy tű fokán átmenni…” címmel hangzott el
Szarka László előadása, aki az MTA (földtudomány) doktora, 2010-ig az MTA Geodéziai
és Geofizikai Kutatóintézet (Sopron) tudományos igazgatóhelyettese és jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézeti Főosztályának
vezetője. A soproni Református Egyházközség presbitereként, számos dolgozat
és közlemény szerzője is a hit és tudomány tárgykörében.
Szavait nagy érdeklődéssel fogadtuk, hiszen ritka alkalom, ha olyan előadóra figyelhetünk, aki mindkét területen hiteles életművet tudhat maga mögött.
A technika jóvoltából (amit persze az előadás fényében talán már idézőjellel kellene írnom) hangfelvételt is készítettem, de azok számára akik csak egy tömörített összefoglalóra vágynak, egy rövid összefoglalását is szeretném megosztani a hallottaknak.
Az első, szinte már kötelező tisztázás után (miszerint a tudomány semmiképpen nem ellentéte a vallásnak, vagy a hitnek, azzal sokkal inkább kiegészítik és akár még feltételezik is egymást) rögtön egy merőben új nézőpontból láttunk neki a globális kihívások, vagyis a környezeti kulcskérdések vizsgálatához. Az előadó rámutatott arra: civilizációnk egy fékezhetetlennek tűnő gyorsvonathoz hasonlóan közeledik, a tudomány mai ismereteivel semmiképpen nem megoldható problémák felé (most egy kicsit túloztam). A helyzet pikantériája, hogy az elmúlt évek legtöbbet emlegetett "mumusa" az éghajlatváltozás és az üvegház jelenség, korántsem a legnagyobb veszélyforrás. Számos más területen is elértük, vagy már meghaladtuk a károsodás, károsítás regenerálható szintjeit. A felszín alatti vizek kiapadása, a nyersanyag felhasználás, különös tekintettel a ritka és a fejlett technológiákhoz nélkülözhetetlen fémfajták tekintetében, a szerves energiahordozók lényegi kiválthatatlansága, a korábban elképzelhetetlen mértékű túlnépesedés és az ezzel egyidőben végbemenő elvárosiasodás, a gigavárosok kialakulása, a termőtalajok tönkretétele, a globális kereskedelem által okozott károkozás összességükben jóval nagyobb mértékben árnyékolják be a jövőnket, mint az éghajlatváltozás mantraként emlegetett réme.
Az előadó, egy évmilliókban számoló geológus rezignált derűjével tekintett a felmelegedés jelenlegi folyamataira és elmondta a jelenség korántsem újszerű, az emberi történetírás is számos hasonló időszakról tanúskodik és azt is kihangsúlyozta: bármennyire is igyekeznek egyes érdekcsoportok által támogatott tudóskörök egyértelműen az emberi tevékenység számlájára írni az éghajlatváltozást, erre nincs egyértelmű bizonyíték. Ezzel együtt a szénhidrogén alapú energiától való függésünk Szarka László szerint is az egyik legalapvetőbb befolyással bír a jövőre nézve, csak egy másik szempontból. Számításokra hivatkozva elmondta, egyszerűen képtelenség ezen erőforrások alternatív technológiákkal történő kiváltása, ekkora mennyiségű energiát egyik módszerrel sem lehet termelni. Bármilyen szép elképzelés is a "zöld energia" szép új világának terve, a szélkerekek és biomassza erőművek csak egy nagyságrendekkel kevesebb energiát fogyasztó társadalmat lesznek képesek ellátni. Jelenleg egy olyan "napenergia konzerven élünk" amely legfeljebb még kétszáz évet engedélyez a mostani felelőtlen dőzsölésnek, miközben más, már korábban felsorolt tényezők ennyit sem. A harmadik világ felemelkedése helyett, a nyugati életszínvonal indiai szintre történő lesüllyedése várható, beláthatatlan társadalmi, politikai következményekkel. Ebben a nem túl vidám jövőképben a tű fokán csak terhei és "gazdagsága" nélkül átmenni képes tevének bibliai példázata nyer új értelmet, amely így egész civilizációnk szimbólumává lesz. A fenntarthatatlan globalizáció nyomában újra felértékelődnek a kisközösségek, egyenesen mint az túlélés életterei és különösen felértékelődik a vallás és az erkölcs, bármilyen avíttnak hangzik is ez már a XXI. században. Ennek illusztrálására egy meglepő mikrobiológiai kísérletről is hallhattunk. A megelégedettség és a hála adhat belső támaszt a hívő embernek.
Az előadás után lehetőség volt kérdések felvetésére, s így szóba került az ökogyülekezeti mozgalom is. Sajnos az előadó túl kevés információval rendelkezett elképzeléseinkről így meglehetősen öncélúnak érzékelte összefogásunkat. Szerencsére néhány szóban volt alkalmam elmondani, hogy az ökogyülekezeti mozgalom pontosan azoknak az elveknek a mentén szerveződik, amelyek itt felvázolódtak és hogy számunkra is egy minél inkább önellátó, természet és emberközeli életformát népszerűsítő, a gyülekezeteket szoros szolidaritásközösségbe szervező mozgalom kíván lenni. Bízom benne hogy a jövőben Szarka Lászlóval is együtt tudunk működni bizonyos területeken! Innen is köszönöm az előadást és akinek felkeltettem az érdeklődését azt arra kérem hallgassa meg a felvételt itt, a hangszóró ikonra kattinva (a flopy ikonnal letölthető):
Az előadóról többet is megtudhat itt:
