2013. szeptember 13., péntek

A szép és a jó

A Szép és a Jó.

Számítógépemen csendes elszántsággal várakozik egy rakás fotó, amiket még tavasszal készítettem. Írni kellett volna melléjük, sok szépet a kertről, ahol ökogyülekezeti aknamunkámat végzem, ahol egy helyen folyik a munka és a feltöltődés. Ahogy visszagondolok, a tavasz rengeteg esővel és rengeteg élménnyel telt. Hűvös volt, márciusban egy nagy rakás havat is kaptunk, a meterológusok egész nyárra sok csapadékot ígértek (hah), de számomra ez nem okozott gondot. Minden gyönyörűen zöldellt, összhangban tapasztalatlanságommal. Két fő célom volt, egyrészt zöldségeket termeszteni, másrészt minél több természeti szépséget megidézni. Utóbbit például úgy, hogy egy nagy területen nem vágtam le a füvet, hanem hagytam, hogy az nőjön rajta, ami jólesik. Ez a tavasz és a nyár nagyobbik részében is remek ötletnek bizonyult. Vadvirágok sokasága vonzotta oda a különleges szépségű rovarokat. Kis kerti tavunk is beszállt a versenybe, ő halakkal, kétéltűekkel és elegáns szitakötőkkel kápráztatott el nap mint nap.
Hátul a kert végében egy másik világ bontogatta szárnyait. A komposztáló gyümölcsfákkal és emelt ágyásokkal osztozott a területen, három nyúl is otthonra lelt, hogy trágyáról és vidámságról gondoskodjék (örültem volna néhány kisnyuszinak is, de azok valahogy elmaradtak). A futurisztikus fóliasátorban mindenféle palánták bújtak elő a humuszból. Az konyhakert közepén egy vesszőből font magaságyás uralkodott, benne akkora zöldborsóbokrokkal, amiket még életemben nem láttam. Sokmindent kipróbáltunk, a tapasztaltabb kertészek időnként biztos a fejüket fogták volna, de így is voltak szép sikereink.
Aztán ahogy eljött a nyár, s vele együtt a forróság, új feladatok (vagyis inkább új lehetőségek) vártak ránk. Gyümölcsök hada töltötte meg az aszalót, érési sorrendben. Cseresznye, megy, barack, alma, szilva, körte. Érdekes módon a sor eleje és vége volt a legnagyobb meglepetés. Az aszalt cseresznye íze a mazsoláéval vetekszik, a körte pedig maga volt az önmagát mézédesre kandírozó ízbomba. A beszerzés ökologikus módszerrel, azaz a pénzforgalmat kizárva, utcáról, szomszédok feleslegéből, árokszélről, patakpartról történt.
Ami a legkevésbé sikerült, az a kártékony rovarokkal és a betegségekkel szemben vívott harc volt. Ebben még sokat kell fejlődni, hiszen az alapvető volt, hogy nem vegyszerekkel hanem biomódszerekkel és növénytársításokkal szeretnénk védekezni. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb találunk hozzánk hasonló beállítottságú kertésztársakra, akik segítenek majd. Képeket itt találtok, https://www.facebook.com/media/set/?set=a.510201909061593.1073741836.303615996386853&type=3 illetve itt: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.510203619061422.1073741837.303615996386853&type=3 .