Felelősség & Gondoskodás

Felelősség & Gondoskodás!

Amint azt már sokan tudják, kicsiny településünk, Telkibánya Református Gyülekezete ebben az évben egy olyan cím birtokosa lett, amellyel az országban eddig három gyülekezet büszkélkedhet. Ez az Ökogyülekezeti cím és díj. A kitüntető cím azonban további elvárásokat is támaszt a gyülekezettel szemben. Többek között még nyitottabbá kell válnunk élőhelyünk, környezetünk ápolását és környezetünk élőlényeit érintő történések felé. Mivel a címet nem elég megszerezni, hanem a megtartásáért is tennünk kell, jobban odafigyelünk azokra a pályázatokra, felhívásokra, melyek összefüggésben állnak a fent említettekkel. 

Így talált Szalay László tiszteletes úr arra a felhívásra, amely azokat a lényeket hívatott felkarolni, akikről sajnálatos módon sokan megfeledkezünk ebben a zord évszakban. Mintha természetes volna létezésük, hogy halljuk őket, hogy minden nap találkozunk velük, hogy ösztönösen adnak, mégis oly kevés gondoskodást kapnak tőlünk. Ilyenkor, télen még elesettebbek, kiszolgáltatottabbak, mint a jó időben. Nehezebben jutnak élelemhez, és az is kérdéses, vajon a fagyos éjszaka után, a halovány napfény első sugarai élve találnak e rájuk.

Ezek a lények a madarak. Azok a madarak, akik nem költöznek el délre és azok, akik tőlünk hidegebb, északabbra eső tájakról érkeznek hozzánk, hogy itt vészeljék át a telet. A „Nézzétek az ég madarait!”elnevezésű felhívással azonban a madarak testi táplálása mellett szerettünk volna lelki eledelt is juttatni azoknak, „akik éheznek és szomjaznak az igazságra.”

Így jött az ötlet, hogy a gyülekezet tagjainak bevonásával –gondolva itt a gyermekekre is- készítsünk madáretetőket, amikbe élelmet rakva gondoskodhatunk ezekről a parányi teremtésekről. Aztán ezeket az etetőket juttassuk el olyan egyedülálló, magányosan élő idősekhez, akiknek ezek a madarak és a róluk való gondoskodás egy kicsit feledteti a magányos órákat. Hiszen itt a hegyek között élve van-e közöttünk olyan, aki nem állt még meg gyönyörködni a madarak látványában vagy énekében, megszabadulva néhány pillanatra az élet gondjaitól? Az etetők körül való játékos repkedésük, csiripelésük azonban ilyenkor egy kis színt hozhat ezekbe a komor, egyhangú és rövid nappalokba.

Szalay László tiszteletes úr, Halmi Attila és jó magam ebből az okból jöttünk össze egy novemberi napon, és sikerült megbeszélni, megtervezni a munkamenetet. A gyerekek bevonásával akartuk elkészíteni az etetőket, viszont az alkatrészek darabolását, megmunkálását, csiszolását magunk végeztük a balesetveszélyes eszközök használata miatt. A feladat egyszerűnek és könnyűnek tűnt, ám még három délutánon jöttünk össze, hogy a közös munka adta jó hangulatban egyre közelebb jussunk célunkhoz.

 Az összeszerelés és festés műveleténél már a gyerekek is jelen voltak. Erre egy külön alkalmat szenteltünk, ahol a tiszteletes úr által megismerhették a fiatalok Isten teremtményeinek szerepét a Bibliában, külön figyelmet szentelve a madarakra. Terítékre kerültek a hollók, a fürjek és a galambok Noéval, Mózessel, Illéssel és Jézussal összefüggésben.  Az én tolmácsolásomban pedig a madarak hasznosságáról hallhattak a jelenlévők néhány érdekes adatot. Majd megpróbáltattam azokat a tényezőket megvilágítani, amik segíthettek megérteni, mennyire kiszolgáltatott teremtmények ezek a piciny lények, és hogy mekkora felelősséggel jár a róluk való gondoskodás. Megtekintettünk továbbá a BBC új, tíz részes természetfilm sorozatának Madarak c. epizódját. Olyan érdekes madárfajokról és azok szokásairól lebbentette le a fátylat, amelyek eddig nem kerültek lencsevégre. Végül a munka befejeztével egy kis süteményt vettünk magunkhoz, amit Halminé Vígh Eszternek köszönhettünk, és teázva, kötetlen beszélgetéssel zártuk az estét. A gyerekek nagyon érdeklődőek voltak, és élvezték az alkotó munkát csakúgy, mint a filmet és a beszélgetést.

 

Az est végén hazafelé tartva egy érdekes gondolat fogalmazódott meg bennem:

Milyen érdekes, hogy mi, akik a hegyek között szoros kötelékben élünk a természettel, és a természet részét képező élőlényekkel, mennyire megfeledkeztünk azokról a dolgokról, ami gyermekkoromban olyan természetes dolog volt. Ha jött a rossz idő, óvodások, iskolások, együtt járták végig a falut és helyezték el a maguk etetőit mindenfelé. Most felhívásokat kell közzétenni egy olyan ügy érdekében, ami mindenki számára természetes kellene, hogy legyen. Mégis jól eső érzés volt arra gondolni, ami létre jött. Úgy gondolom, ez egy furcsa szimbiózis, ami megszülethet ember és állat között. Hiszen míg az emberek testi táplálékot adnak a madaraknak, ők azon felül, hogy odaszokva tavasztól őszig összegyűjtik a kártékony rovarokat, szertelen, fürge repkedésükkel, énekükkel, lelki örömet okoznak nekünk viszonzásul.

Ezt a törékeny kapcsolatot nekünk kell ápolnunk, és erősítenünk, hiszen ha belegondolunk, az ember az, aki értelménél fogva felülkerekedett a többi élőlényen, ám az idő folyamán egyre hálátlanabbá váltunk, és elfelejtettük, hogy felelősséggel tartozunk értük. A kapcsolat léte ugyanis azon alapszik, hogy mindkét fél ad is, nem csak kap. S ha az egyik fél eltűnik, az káros hatással lehet a másik fél életére is. Ez a program megfelelő alkalom egy kis lépés megtételére a helyes útra vezető ösvényen. Mindenesetre remélem, hogy sikerült valami Istennek tetsző dolgot véghezvinnünk, és még nagyon sokáig tudjuk nézni az Ég madarait.

  Kovács Zsolt

egyházfi, projektgazda

Utóirat: Nagy örömmel adom közre Kovács Zsolt beszámolóját, gratulálok az alapos, minden részletre kiterjedő munkához! Számomra ez egy igazi karácsonyi ajándék volt, remélem másokat is lelkesíti majd a további szolgálatra. Köszönöm! A projekttel kapcsolatos többi kép megtekinthető itt: 
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.390938367654615.90378.303615996386853&type=1

Ujvári László

AMÍG VÁROM...

Amíg várom a többi ökogyülekezet beszámolóit, arra gondoltam megosztok veletek egy dalt, amit az ökogyülekezeti mozgalom alternatív himnuszának is el tudnék képzelni. Szerzője és előadója egyben az a Ben Harper, akinek azt hiszem nagyon sokat köszönhetek, bár ő erről nem sokat tud. Kreativitása, pozitív kisugárzása számtalan alkalommal töltött már fel lelkileg, mindenkinek jó szívvel ajánlom, ismerkedjen meg albumaival, klippjeivel és nem utolsósorban dalszövegeivel !

 "With My Own Two Hands"
(Ben Harper)

I can change the world
With my own two hands
Make it a better place
With my own two hands
Make it a kinder place
With my own two hands
With my own
With my own two hands
I can make peace on earth
With my own two hands
I can clean up the earth
With my own two hands
I can reach out to you
With my own two hands
With my own
With my own two hands
I'm going to make it a brighter place
With my own two hands
I'm going to make it a safer place
With my own two hands
I'm going to help the human race
With my own two hands
With my own
With my own two hands
I can hold you
With my own two hands
I can comfort you
With my own two hands
But you've got to use
Use your own two hands
Use your own
Use your own two hands
With our own
With our own two hands
With my own
With my own two hands

Connecting People

„Connecting people”

        Egy világhírű telefongyártó cég szlogenje jutott eszembe a Budai Református gyülekezetben tett, múlt vasárnapi látogatásom kapcsán. Az alkalom sokféle szempontból is kapcsolatról, kapcsolódásról, kapcsolódó emberekről szólt számomra. Még a Teremtés hetének ünnepi, ökumenikus Istentiszteletén elhatároztam, hogy szeretném felvenni a kapcsolatot azokkal a református gyülekezetekkel, amelyek az Ökogyülekezeti Mozgalomhoz csatlakozva, egymással összefogva szeretnék egyházunkat „teremtésvédelmi” szempontból öntudatosabbá tenni. Mind a hat gyülekezetnek levelet írtam és kíváncsian vártam a válaszokat. A Budai gyülekezet válaszlevele az elsők között érkezett. Csenki Zsuzsanna, a gyülekezet diakóniai gondnoka nagy szeretettel ajánlotta fel, hogy személyesen tájékoztat a gyülekezetükben folyó munkáról és mellesleg azt is megállapítottuk, hogy a két gyülekezet, már más vonalon is többször „evezett egy hajóban”. Egyszer már gyűjtést is rendeztek templomépítő munkánk javára, voltak nálunk vendégszolgálatot tartani és a marosbogátiakkal kapcsolatban is tudtunk együttműködni. Meg is fogalmazódott bennem a gondolat: milyen jó lenne, ha az ökogyülekezeti tapasztalataikat is szervezett formában, mint ökogyülekezeti testvérközösségek tudnánk átvenni. Ennek részükről semmi akadálya, hangzott a válasz és rögtön egy meghívás is érkezett november 11-ére, amikor is a gyülekezet gyermekei a mienkéhez hasonló módon, madáretető készítéssel készültek fel a télre.

        Az interneten látták már a kertesiek „specialitását”, a szőlővesszőből font madáretetőt is, ezért azt kérték, vigyek belőle néhányat és mutassam is meg, hogyan készülnek. Az alkalomra így aztán egy nagy zsáknyi vesszővel és négy etetővel indultam. Segítségem is akadt, Ádám fiam volt a „fotós” és egy idős, gyengén látó néni, Jolika is velünk tartott. Útközben szintén a kapcsolat, a generációk kapcsolata volt a legnagyobb megtapasztalás. Jolika küzdelmes és tragédiákkal tarkított életéről mesélt és láttam, milyen mély benyomást tett ez, életének még csak kezdő lépéseinél tartó fiamban. Nem is tudom illik-e egy ilyen beszélgetésről úgy írni mint élményről, de azt hiszem igen, élmény volt, megrázó és felemelő egyben. A folytatás sem volt különb! A hatalmas neogót stílusú templom, ami több mint hatszáz főt képes befogadni, halk orgonaszóval és a keresztelőre készülő kórus hangjaival tárult fel előttünk. Az Istentiszteletet együtt kezdtük a felnőttekkel, aztán ahogyan az nálunk is lenni szokott, a prédikáció előtt elvonultunk a gyermekek seregével. A gyülekezeti teremben már minden elő volt készítve a munkához gondos szervezéssel, a különböző életkorú gyermekek számára többféle lehetőséggel is készültek a szervezők. Ráadásul nem csak mi, kertesiek voltunk vendégek, a Mészáros utcai fogyatékosok számára fenntartott napköziből is jöttek gyerekek és gondozók. Ebből is látszott, milyen természetességgel (de persze nagyon is határozott tudatossággal) kötődnek össze ebben a gyülekezetben a diakónia különböző területei. A terem zsúfolásig megtelt és én is elfoglaltam egy sarkot. A legkisebbek rajzoltak és régi újságokból kivágott, madaras képekből ragasztottak egy nagy tablót. A nagyobbak előkészített falapokból szögeltek össze etetőket, amiket később ki is lehetett festeni. A szülők az Istentisztelet után csatlakoztak, sokan jöttek bennünket is üdvözölni, beszélgetni. Az etetők egy szempillantás alatt elfogytak és sokan voltak kíváncsiak a fonás műveletére is. Egy kislány édesapját hozta oda kézenfogva és „utasította” őt: üljön le és tanulja meg, hogy is kell ezt csinálni! Közben persze az ökogyülekezeti mozgalom kérdései, az együttműködés lehetőségei is megbeszélésre kerültek, ígéretet kaptunk, hogy amint lehetséges, ők is viszonozzák a látogatást.

Ahogy a munka véget ért, gondos kezek villámgyorsan letakarították az asztalokat és a vendégek, no meg a gyülekezet ráérő tagjai számára meg is terítették azokat. Finom, házilag készített mesterfogások mellett folyt tovább a beszélgetés, ismerkedés. Ha mindez nem lett volna elég, kiderült, hogy délután még egy előadást is szerveztek, de nekünk már indulnunk kellett. Testvéri szeretetben és a viszontlátás reményében váltunk el, Joli néni már egy két hét múlva esedékes meghívást is kapott, amikor is adventi koszorúkat fognak készíteni! A kapcsolat létrejött gyülekezetek és emberek között egyaránt, mindenki arra biztatok, építsen rá bátran! 

Ujvári László

 

Adjatok nekik Ti enni!

Adjatok nekik Ti enni!

 

Rég vártam már annyi izgatottsággal és félelemmel vegyes örömmel délutánt, mint november 4-én. Gyülekezetünk tagjait első ízben hívogattuk kifejezetten ökogyülekezeti alkalomra, gyermekekkel és szüleikkel, madáretetőket készítettünk.

Mivel kevés előzetes jelentkező volt, nagyon nehéz volt kiszámítani mekkora létszámra számíthatunk, mennyi anyagot készítsünk elő. Az időpont kiválasztás sem volt tökéletes, a hosszú hétvége miatt, sokan elutaztak a gyülekezetből. Emberileg ilyenkor csak izgulni és aggodalmaskodni lehet, de én inkább egy másik utat választottam és az egész dolgot letettem az Úr kezébe. Ezúttal is bebizonyosodott, így volt a leghelyesebb. Délután négy órára hat család képviseletében, a segítőkkel együtt egy 25 fős csapat  töltötte meg teljesen az altemplomot, épp annyian voltunk amennyire ideális esetben számítani lehetett.

    Az első szó a Szentírásé volt református gyülekezethez illően. Jézus szavait idéztük fel, amelyeket Máté evangéliumának hatodik részében olvashatunk a madarakról és Isten gondviseléséről. Nézzétek az ég madarait…(máté 6,26.) Az Ige szavait napjainkkal és a készítendő házikókkal összevetve, önkéntelenül adódott a kérdés: miért van szükség a madarak táplálására, hiszen épp Jézus tanítja azt, hogy róluk maga az Atya gondoskodik? A válasz az emberiség azóta eltelt kétezer éves történetében keresendő. Jézus idejében az ember a természettel sokkal nagyobb összhangban és egységben élte mindennapjait. Az egyensúly azóta sajnos felborult, az emberi civilizáció megváltoztatta az éghajlatot, elhódította az életteret, lecsapolta a mocsarakat, kivágta az erdőket, mérgekkel szennyezte a vizeket, a levegőt. Nem csoda hát, ha madaraink most már segítségre szorulnak! Ezen kívül, ha azt vesszük, hogy gyülekezetként magunkra mint Krisztus testére, Isten meghosszabbított tagjaira gondolunk, akkor azt is mondhatjuk: mikor mi tápláljuk a madarakat, akkor maga a Mennyei Atya gondoskodik róluk, felébresztett lelkiismeretünk ösztönzésével.

   Ha szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat kertünk lakóival ráadásként még egy sor fontos dolgot tanulhatunk tőlük Istenről, a világról és a saját életünkről is. Felnőttek és gyerekek egymást kiegészítve hosszan sorolták, mit kapunk cserébe a madaraktól: szépség és vidámság költözik a kertünkbe, példákat láthatunk a hűségről, a szorgalomról, gyermeknevelésről, kitartásról. Eközben a madarak tavasztól őszig a rovarirtásból is kiveszik a részüket, énekükkel pedig felmelegítik a szívünket.

   A tanítás után egy nagy csokor képet néztünk meg hazánk énekesmadarairól és az internet segítségével hangjukat is megcsodálhattuk. A gyerekek nagy örömmel versengtek a felismerésben és a szülőktől is sok érdekes információt hallhattunk az egyes madarakról, szokásaikról. 

    Ezt követte a madáretetők elkészítése, amiért valójában összegyűltünk. A gyerekek, felnőttekkel vegyesen csapatokba verődtek és kiosztásra kerültek az előre összekészített hozzávalók. A lázas munka zaja megtöltötte az altemplomot, fúrás, faragás, zsibongás váltotta fel az udvarias csöndet. A munkában megfáradtak madártejet kortyolgattak, almát majszoltak, a kisebbek játszottak. Ahogy az már lenni szokott, az idővel megint hadilábon álltunk, a befejezés több esetben is későbbre maradt. Persze ez épp arra jó, hogy amit elkezdtünk, később folytathassuk, akár együtt, akár otthonainkban. Hiszem, hogy volt értelme és lesz folyatása, mindannyian egy szép élménnyel gazdagodtunk.

 Itt kell megköszönnöm mindazok segítségét, akik részt vettek a délután lebonyolításában, a madártej főzésben, fényképezésben, rendrakásban. Továbbra is kérjük a támogatást a gyülekezet tagjaitól, megköszönve az eddigi felajánlásokat (a kamerát már megvettük hitelbe) és vásárlásokat (vesszőből font etetők vannak még!). Az eseményről készült képek a gyülekezet honlapján hamarosan elérhetőek lesznek!

Ujvári László

Na, mi az ábra??

   Az ábra nem más mint egy eszköz, amivel a legegyszerűbben elmesélhetem, hogyan is képzelem a jövőben a Református Ökogyülekezeti Mozgalom optimális szerkezeti felépítését és működését. Azért van rá szükség, mert úgy érzem sokan nem értik, miért nem mindegy, hogy külön-külön, vagy inkább szervezetten, összehangoltan végezzük a munkát.

 

 

 

Az ábra tehát a következő:

A rövidítések szorulnak némi magyarázatra. Kezdjük a tetején! Az ÖT nem más, mint az Ökogyülekezeti Tanács, amely a mozgalom hivatalos vezetőszerve, amely választott tagokból, egyházi és világi szakemberekből, lelkészekből áll össze. Feladatuk (szerintem) a következő:

a, kapcsolattartás a zsinattal, az egyház vezetőivel, azok tájékoztatása, inspirálása a megfelelő döntések meghozatalában és az elért eredmények bemutatása.

b, az egyház központi költségvetéséből, adományokból és az esetleges nemzetközi támogatásokból befolyt pénz ésszerű és igazságos felosztása, elhelyezése, felhasználásuk megtervezése.

c, rendezvényszervezés, az ökogyülekezetek (ÖGY) és az érdeklődők számára, ünnepségek, konferenciák, workshop-ok, stb.

d, nemzetközi kapcsolatok ápolása, küldöttségek szervezése, fogadása, az információáramlás elősegítése.

e, kapcsolattartás a már működő ökogyülekezetekkel, azok ellátása teremtésvédelmi szakanyagokkal (tanítások, prédikációk, előadások, publikációk), az információcserét lehetővé tévő informatikai rendszer karbantartása.

   Az Ökogyülekezeti Tanács munkáját a már működő ökogyülekezetek aktív tagjaiból, önkéntes alapon szerveződő Ökogyülekezeti Munkacsoport (ÖM) támogatja, akik úgy az ÖT, mint az ÖM tagjaival szoros és rendszeres kapcsolatban, az internetes kommunikáció adta lehetőségeket kihasználva, megosztják tapasztalataikat, ötleteiket, inspirálva és támogatva egymást. Minden ökogyülekezet a saját aktív tagságából megszervezi a saját kis akciócsoportját (M), akik a munkát szervezik, végzik. Tájékoztatnak, akciókat szerveznek, dokumentálnak.

   Az ökogyülekezetek saját életük megszervezésén túl arra is gondot fordítanak, hogy a mozgalom célkitűzéseit, az elért eredményeket más, még csak érdeklődő gyülekezetekkel is megismertessék. Erre a célra jön létre az Ökogyülekezeti társközösség (ÖTK) "intézménye", amelyben az ökogyülekezetek mentorálják az érdeklődőket, hivatalos, szervezett formában, közös rendezvényekkel, kölcsönös látogatásokkal, munkatervük, programjaik ismertetésével. 

   Ebben a formában működve, a rendszer lehetőségeit kihasználva, a mozgalomban résztvevő gyülekezetek száma folyamatosan növekedhet, miközben az információk a lehető legrövidebb idő alatt, torzításmentesen juthatnak el mindenkihez.

A magaságyás projekt

A Mennyország előszobája

NÉZZÉTEK AZ ÉG MADARAIT!

Felhívás ökogyülekezetek számára

     A hideg napok beköszöntével, ismét eljön énekes madaraink táplálásának ideje is. Gyülekezetünkben több éves hagyománya van már annak, hogy ilyenkor madáretetőket helyezünk el a számukra, sőt a múlt évben már jótékonysági vásárt is tartottunk madáretetőkből, s a befolyt összeget épülő templomunk javára ajánlottuk fel. Ebben az évben arra gondoltam, felkérem református ökogyülekezeteinket egy közös akcióra. Készítsünk madáretetőket lehetőleg természetes, vagy legalább újrahasznosított alapanyagokból, egyéni vagy akár közösségi munkával (pl. gyermekeink bevonásával) és osszuk meg egymással ötleteinket, élményeinket, tapasztalatainkat! Készítsünk fényképeket, vagy akár rövid videókat a munkáról, majd a kihelyezett etetőkről is, lehetőleg tollas barátaink jelenlétében! A képeket a stalk-r@freemail.hu címre várom és ezen a blogon fogom megosztani. A fotózásra érdemes lenne felkérni kamaszodó fiataljainkat, akik szívesen készítenek képeket "mindenttudó" telefonjaik segítségével. Ha a hivatalos szervek (ökogyülekezeti munkacsoport) is rábólintanak, akár még valami díjat is meghirdethetünk a legjobb pályázatoknak. legszebb képeknek, legpraktikusabb etetőknek stb.. Készítés közben akár meg is látogathatnánk egymást, beszélgethetnénk az ökogyülekezeti mozgalom jövőjéről. Az elkészült etetőket akár idős, egyedülálló testvéreink számára is elvihetnénk ajándékba, hogy a téli napokon, mikor a bezártság érzése még erősebb, egy az ablak elé kihelyezett madáretető látványa, a lakmározó cinegékkel, őket is jobb kedvre deríthesse. csomagolhatunk mellé egy két evangéliumi kiadványt, néhány szem piros almát... Csak rajtunk múlik.

Kedvcsinálóul egy kép, vadszőlőindából, aranyesővesszőből készített madáretetőnkről:

 

A megbecsülés jele

Szalay László Pál telkibányai református lelkész teremtésünnepi élménybeszámolója

            Nyár óta szeretném tetten érni a pillanatot, amikor a családommal együtt kicsit megpihenünk és egymásra figyelünk. A Művészetek Völgye csábító ígérete nélkülünk teljesedett be. Hiába a lelkészek kötelező szabadsága, ha az emberfia nem tudja betölteni a hétvégék és hétközök szolgálati űrjét. A szeptember 28-29-ei hétvége, ha egy kicsit csalva, de végre a mienk lehetett. Szombaton délelőtt nyugodt lélekkel tudtunk a templomunktól, a parókiánktól és kicsiny településünktől búcsút venni. Jó kezekben volt a vasárnapi szolgálat, hiszen Sárospatakról Papp Imre teológushallató és felesége Natália vállalta, hogy a gyülekezet háza táján minden ékes rendben történik majd. A vendégszolgálók jólétéről pedig Magyar Zsóka gondoskodott, aki családja körébe hívta az ifjú házaspárt. Rjaskó Natália a gyülekezetünk régi ismerőse, hiszen sokszor járt nálunk, most pedig egy kis jövevénnyel a pocakjában látogatott Telkibányára.

            Az Öreg körtefa csonkját elhagyva már vizionáltuk magunk előtt az úti célt. Várt ránk Budapest, a Ráday Kollégium és a Lágymányosi Ökumenikus Központ. A szombati nap az utazásról, annak sajátos hangulatáról, a megérkezésről és a felfedezésről szólt. Zádorkával minden lépés más és más, a kirándulások, séták, csavargások alanya ő. Az est a Petőfi-híd lábánál, egy uniós szabványú játszótéren ért bennünket. Zádinak a legnagyobb élmény nem is a túlbiztosított, működőképes játékrengeteg, hanem a térkövek közül előtörő szökőkút és a freestyle-ozó gördeszkások voltak.

            Aki éjszakai nyugalomra vágyik, ne utazzon a fővárosba. Zádi az egész napos özönvíz szerű élményparádét álmában dolgozta fel, ami 20 percenkénti felriadásban testesült meg. A vasárnapi kávézást szintén ő fűszerezte csípősre, annak ellenére, hogy a felszolgálóhölgy szalvétából rózsát varázsolt csak neki. Az újabb játszótér felfedezése után a Ráday Kollégium udvarában költöttük el szerény ebédünket. Az ott lakó egyik lelkészcsalád gyerekeinek játszósarkába vette be magát a mi kis manónk. Csúszdázott, hintázott, homokozott, nyuszit simogatott, míg meg nem érkeztek a játékok és a jószág gazdái. A délutánból a szuszt már a friss pajtásokkal közösen dögönyözte ki.

                Nekem viszont ekkor kellet nagy levegőt vennem. A Duna túlpartja hívogatott. Gyalogosan vágtam neki a 20 perces útnak. Eddig még nem jártam a Lágymányosi Ökumenikus Központban, így a kezdés előtti időt arra szántam, hogy kicsit körbe nézzek. Nem csalatkoztam, igazán a jelen igényeire tekintettel, átgondoltan tervezték meg az épületet. Az ÉgÍgérő Gospel Kórus már javában próbált, amikor a kápolnába léptem. Ismerős arcok, barátok jöttek elém lelkesülten és várakozás örömétől megittasulva. Mire az óra négyet ütött megérkeztek a Teremtés Ünnepe nyitó-istentisztelet szolgálattevői. A színfalak mögötti rövid egyeztetés után bevonultak dr. Steinbach József református püspök, Forrai Tamás a jezsuita rend tartományfőnöke, Győri Gábor evangélikus esperes és Csernák István metodista szuperintendens. Az alkalom egy speciális liturgiára épült, ami komoly átgondoltságot, mély lelkiséget és a teremtésvédelem iránti végtelen elkötelezettséget tükrözött.

            Csernák István a Teremtés Ünnepe hét alapigéjéről szolgált közöttünk: „Mert úgy szerette Isten a világot…” (Jn 3:16). A prédikáció bevezetése egy globális látomást vetített elénk. Együtt utaztunk Farkas Bertalan űrhajóssal, aki letekintve a Földre, végignézve a kontinenseken ugyanarra a végkövetkeztetésre jutott, mint a Teremtőnk. Szépnek és jónak látta a magasságból lakhelyét. De vajon ma ugyanaz a véleménye a Mindenhatónak, mint a teremtés hajnalán? –merült fel bennem a kérdés. Rüdiger Safranski német filozófus szavai jutottak eszembe, aki szerint a globalizációt kezelni kell: „A világ aszerint lesz jelentéssel telített vagy sivár, hogy az egyén tündöklik vagy eltunyul. A globalizációval csak úgy lehet megbirkózni, ha nem mulasztjuk el önmagunk formálását. Mert az individuum is Egész, ahol összeér a menny és a föld.” Csernák az egyén feladatát abban látja, hogy újra értse a szeretet evangéliumát. A szeretet jelenti az elfogadását és a befogadását a másik embernek. „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be…” Az igének az alkalomra történő alkalmazása így hangzott: legyünk nyitottak az ökológiai gondolatok befogadására. Azt hiszem, aki eljött, az jelenlétével letette a voksát.

            Különlegesen erős pillanata volt az együttlétnek, amikor a székekre előkészített apró kövek jelentésével szembesültek a résztvevők. Amikor Kodácsy-Simon Eszter a kezembe helyezte a rideg kődarabot, eszembe jutott az észak-ír nyári hetünk és az imaszoba. Itt virágok várták a lélek terhétől szabadulni akarókat az úrasztalán. A szimbolikus cselekmény jól érzékeltette a belső változást. Kivirágzott a perc.

            Az ünnepi alkalom utolsó részében dr. Kodácsy Tamás vette át a szót, aki a Magyar Református Egyházon belül elindult Ökogyülekezeti program vezetője. Ekkor került sor az Ökogyülekezeti díjak és kitüntetések átadására. Az egész különlegességét az adta, hogy ilyen jellegű és mérvű elismerés még nem került kiosztásra az egyházon belül. Először azokat szólították, aki csak most szeretnének elkezdeni foglalkozni a teremtésvédelemmel. Két gyülekezet vállalta, hogy a jövőben az Ökogyülekezeti Tanács ajánlásai alapján fognak viszonyulni a környezetükhöz. A Szóládi és a Torbágyi Református Gyülekezetek után azoknak a közösségeknek képviselőit hívták előre, akik már letettek valamit az asztalra. Ha mást nem is, legalább egy programot arra nézve, hogyan képzelik el a gyülekezetük zöldítését. A Budai, a Hajdúnánási és a Telkibányai Református Gyülekezetek életében helye volt/van az ökogyülekezeti gondolatnak. Nem kellett újat kitalálniuk, amikor meghirdetésre került a díj. Sőt a mi gyülekezetünk két évvel ezelőtt nyáron Kovácsné Irmának és Kocsis Áron beosztott lelkipásztornak köszönhetően nagyon gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a hajdúnánási testvérekkel.

            Utolsónak léptem a pulpitushoz. S a szívemben ott voltak azok az emberek, akinek a támogatása, erőfeszítése, hite, bíztatása nélkül nem jutottunk volna el eddig. A reményről beszéltem, ami nem szégyenít meg. Arról az erőről szóltam, ami az emberi lehetőségeken túl, érthetetlen módon tárul föl. Szentimentális mondataimban ott bujkált az a szeretet, amivel gyülekezetemhez, közösségemhez kötődöm.

            A záró ének után nagyon sokan akartak belőlem egy darabot, de tudtam, hogy akiknek igazán szüksége van rám a Duna túl partján várnak. A harcostársakkal még néhány őszinte pillanat erejéig együtt maradtunk. A kerámia plakett mellé, Ujvári Laci barátom egy saját kézzel készített madáretetővel ajándékozott meg. Jelentem az ökogyülekezeti program országosan elindult, hatása életemben, kapcsolataimban minden várakozáson felüli… Vágyam, hogy ezt mások is így érezzék!

Szalay László Pál   

  

Szelíd Magyarország

        Még néhány óra és véget ér a Teremtés hete. Nem tudom hány rendezvény valósult meg országszerte, de azt hiszem évről évre egyre többen szembesülnek a teremtésvédelem témakörével. A mi gyülekezetünk ebben az évben tette az első lépést ebbe az irányba. Mivel hiszem azt, hogy egy szép és tartalmas utazás kezdetén vagyunk, úgy gondoltam, már az első kezdő momentumokat is érdemes leírni, hogy később lehessen látni, hogyan is indultunk.
       A hét teremtésközpontú igehirdetéssel indult (itt hallható:  http://radio.sztaki.hu/node/get.php/011pr3995 a felvétel a hangszóró ikonra kattintva töltődik be) és egy kérdőívet is kiosztottunk, hogy felmérhessük az érdeklődés mértékét és irányát (a kérdőív szövege az "Apa kezdődik!" című bejegyzés végén olvasható). Csütörtökön aztán a bibliaórán kivételesen a Vad Magyarország című természetfilmet néztünk meg, amit beszélgetés követett. A film arra volt tökéletesen alkalmas, hogy mindenkit ráébresszen arra, milyen csodálatos világban élünk, s hogy szépségei nemcsak a világ egzotikus tájain, hanem közvetlen környezetünkben is körülvesznek bennünket. A bibliaóra végén felhangzó imádságok (talán nem vagyok túl indiszkrét ha elárulom) szokatlanul nagy hála és örömtartalmúak voltak:-) Közösen gondolkoztunk azon, miért is van az, hogy a keresztyénség ilyen lassan és megkésve reagál arra a globális fenyegetettségre, ami már mindennapjaink megszokott ritmusát és minőségét is veszélyezteti.
      A kérdés messzire vezetett bennünket, hiszen az egyház konzervatív alaptermészeténél fogva általában saját múltjából építkezik, sokszor évezredes reflexek alapján, márpedig az egyház és a természet viszonya a múltban számos oknál fogva feszültségekkel teli volt. Egész a bűneset leírásáig vissza lehet és talán kell is mennünk, hisz az első törés ott van leírva. A paradicsomi idill az ember hibájából egy pillanat alatt átkokkal sújtott, ellenséges szembenállássá változott. Belegondolni is félelmetes, hogy a bűnnel összefüggő átok nemcsak az embert sújtotta, hiszen a halál az erőszak a szenvedés korábban ismeretlen fogalmak voltak, így azt mondhatjuk, hogy az átok univerzálisan az egész világra kihatott, melyért az egyetlen felelős az ember. Az ember onnantól kezdve megtűrt személy a teremtett világban, melynek földje az izzadságos munkát is bogánccsal és kóróval viszonozza. Az ellenséges környezetet az ember ruhával, tűzzel, barlangba, majd városokba bújva tartja magától távol, de az betegség és korai halál formájában mindenhol utoléri. Kész csoda, hogy a hívő ember mégis kész megcsodálni mindazt ami körülveszi és a folyamatos küzdelem tűzszüneteiben "ellenfele arcában" is rácsodálkozik a Teremtés Urára.
     Az újszövetség világa sem a természettel megélt harmóniától volt hangos. Héber gyökereiben az előbb felvázolt feszültségekkel, görög forrásaiban pedig az idealizmus korabeli természet felfogásával volt terhelt. A korabeli "trendi" felfogás szerint minden ami körülvesz bennünket, csak ócska utánzata annak a tökéletes eredetinek, ami a szellemvilág elvontságában, az elérhetetlen fennségben létezik. A világ amúgy is épp összeomlóban volt, a Birodalommal együtt a világ végét is okkal vizionálták, sőt vágyva vágyták az első keresztyének, akik természetfelfogása aztán hosszú évszázadokra, évezredekre meghatározták az egyház világgal kapcsolatos viszonyát. Hogy még nehezebb legyen a helyes magatartás megtalálása, mindennek a tetejébe egy olyan pogány vallási környezet vette őket körül, akik talán épp valódi kijelentés híjján, a természetben megtalálható misztikus szépség és erő imádatát gyakorolta. Úgy tűnik beindult "az ellenségem barátja az én ellenségem" mentalitás, s a már az ószövetségi korban is sokat kárhoztatott "zöldellő ligetek" és "áldozó halmok" a bűn szinonímáivá váltak. A változást talán csak a szerzetes rendek szemlélődő és harmóniára törekvő világnézete hozta meg fokról fokra, amivel ha áttörést nem is hoztak, legalább egy alternatívának menedéket adtak falaik között. A jelen kérdéseit már nem lehet konzervatív módon lereagálni, eljött az ideje egy paradigmaváltásnak, a teológiában és a mindennapi gyakorlatban egyaránt.

 

úgy szerette Isten a Világot...

      Vasárnap délután közös Istentisztelettel vette kezdetét a Teremtés hetének nevezett rendezvénysorozat a Lágymányosi Ökumenikus Központban. Néhány szóval szeretnék egy rövid és borítékolhatóan szubjektív beszámolót tartani az eseményről. Benyomásaim egy szóval kifejezve nagyon vegyesek voltak. Egy nagyon jól kiválasztott helyszínen, egyházilag nagyon felülreprezentált és megtisztelő fokon, az érdeklődést illetően azonban kiábrándítóan kevesen voltunk. Főleg úgy, hogy ez nem egyszerűen egy közös Istentisztelet, hanem egy a Református egyház életében legalábbis nagyon fontos esemény, az első ökogyülekezeti díjátadó is ez volt egyben. Még a tavaszi mozgalomindító konferencián is többen voltunk.
A délután amúgy nagyon hangulatos volt. Én még nem láttam hasonlót, talán azért is volt különleges, mert nem elég hogy egymás különböző liturgikus szokásaira kellett tekintettel lenni, de a téma is, a teremtés, annak ünnepe illetve a teremtett világ veszélyeztetettsége miatt érzett aggodalom kifejezése is, ritkán középpontja keresztény rendezvényeknek. Egy jezsuita rendfőnök egyszerű fatálba öntött vizet áldott meg, majd pálmalevelet mártva bele, bennünket is "megszórt". Szentáldozás helyett egy kis pszichodráma volt, az oltáron elhelyezett virágokat cserélhették székeiken talált köveikre, némi meditáció után a résztvevők, melyben a kövek problémáinkat, a virágok Isten áldását, ajándékait jelképezték. Közben egyetemistákból álló gospel kórus énekelt. Külön öröm volt számomra (remélem nem belemagyarázás a részemről) hogy az Igehirdetést egy metodista lelkipásztor végezte. A parlament által törvényen kívülivé taszított egyház képviselője legalább ilyen formában megélhette a közösséget és a szolidaritást.
      Hiányérzeteimről is had számoljak be nektek. Azt gondolom bölcsebb lett volna olyan szolgálattevők felkérése, akiknek több közük van az ökogyülekezeti gondolathoz. A közhelyszerűen felemlegetett toposzok a pusztuló világról, a felelőtlen emberiségről, a teremtés szépségéről, időnként elég erőtlenül és alátámasztás nélkül kóvályogtak a levegőben. Minden tiszteletem a püspököké, rendházfőnököké, elöljáróké, de igazán hitelesen az tudott volna prédikálni erről, akit valóban eleven szénnel érintett meg a száján a Lélek és aki nap mint nap közössége és a Teremtett világ között építi a kapcsolatot.
   Örültem volna annak is, ha nem csak szigorú férfiak, hanem kevésbé szigorú, sőt boldog arcú nők is részt vettek volna a szolgálatban, vagy akár gyermekek is képviselhették volna saját generációjukat. Volt ugyan egy nagyon kedves kórus, amely szolgálatai szünetében remekül feltöltötte a padsorokat is (majd a felét adták az érdeklődőknek), de ők meg ráadásul angolul énekeltek, amivel még tovább fokozták a hangulat eklektikáját. Van pedig rengeteg magyar szövegű gospel is már, külföldi vendég pedig egy sem volt köztünk.
    Ami az általam leginkább várt díjátadót illeti, nagy meglepetésemre, a beharangozott tizenöt pályázattal jelentkező gyülekezet helyett csak valami öt közösség volt a valóságban. Nem tudom ki és miért terjesztette ezt a magas számot, talán a csekély hatékonyságú szervezőmunkáról akarta elterelni legalább ideig óráig a figyelmet. A jelentkező gyülekezetek fele nem is a mozgalomtól vette az indíttatást, hanem saját kútfőből, már évek óta foglalkozik teremtésvédelmi programokkal. Így méginkább ki lehet mondani: a mai formájánál sokkal hatékonyabb módszereket kell találnunk a gyülekezetek, lelkészek, presbiterek tájékoztatására, bevonására. Én a magam részéről minden ottlévő gyülekezet képviselőjével megbeszéltem, hogy felvesszük a kapcsolatot egymással és közös munkával fogunk változtatni ezen a helyzeten.

     Hogy valami jóval fejezzem be a beszámolót, kicsit visszakanyarodnék az Igehirdetéshez. Érdekes és elgondolkoztató volt a gondolat, miszerint a szinte agyonkoptatott és elrongyolódott jánosi Ige, melyet már a vasárnapi iskolában minden gyermek megtanul és szinte kis papagájok módjára ismétel, szóval hogy az Ige, miszerint Isten szereti a világot, mennyire beszűkül és eltorzul legtöbbünk fejében, szívében. Isten az egész világot szereti, mindenestől, nem csak a hívőket, a keresztényeket, vagy keresztyéneket. Nekünk ki kell jönni ebből a szűklátókörűségből, ha jó szolgák, engedelmes gyermekek akarunk lenni. Persze ez nem azt jelenti, hogy úgy jó minden és mindenki ahogy van, épp ellenkezőleg, amit teszünk azt kell mindenkiért, mindenki javára cselekedni.

                                

Apa, kezdődik!!!

Szeptember 30-ával kezdetét veszi egyházunkban (is) a Teremtés hete. Gyülekezetünkben ez egyúttal az ökogyülekezeti gondolat tettekre váltásának kezdete is lesz egyben, amit már régóta izgatottan várok. A nyár a tervezgetéssel és kapcsolatépítéssel telt. Még tavasszal tarthattam egy beszámolót ebben a témakörben gyülekezetünk presbitériuma előtt, majd felhatalmazást kaptam arra, hogy dolgozzam ki gyülekezetünk (pontosabban gyülekezetink Erdőkertes és Váchartyán) ökogyülekezeti munkatervét. Ez el is készült, de a hivatalos csatlakozásra mégsem került sor. Bár a terv mindenkinek tetszett, a vezetőség élén a lelkészünkkel úgy határozott, előbb alakuljon ki valódi érdeklődés a gyülekezetben, kezdődjön meg a munka és ha még jövőre is tart a lelkesedés, akkor vágjunk bele hivatalosan. Ez nekem elég rosszul esett, de utólag én is nagyon logikusnak látom. Szóval vasárnap egy teremtésvédelmi témakörben megfogalmazott igehirdetéssel indul a szervezőmunka. Én egy motivációs kérdőívet is készítettem, amit kiosztunk a gyülekezetben, hogy felmérhessük az érdeklődés mértékét és irányát. Hat témakörre térünk ki benne, ahogy a képen is látható. Ez a hat témakör nagyjából a teljes spektrumát lefedi ennek a mozgalomnak, ahogyan egy ökotudatos hívő életformának is. Sokan talán meglepődnek majd, miköze lehet ezeknek a kérdéseknek egy református közösség mindennapjaihoz, de ha a kérdőívet elolvassák, valószínűleg megértik, hogy nagyon is sok. A Teremtés Hete rendezvénysorozat egyébként ünnepélyes ökumenikus nyitó istentiszteletére 2012. szeptember 30-án 16 órakor, a Lágymányosi Ökumenikus Központban kerül sor, ahol kiosztásra kerülnek a már csatlakozott gyülekezetek számára az ökogyülekezeti címek és díjak. Igyekszem én is ott lenni, hogy minél több ilyen gyülekezettel tudjam felvenni a kapcsolatot. A jövőben szeretnék minél szorosabb kapcsolatot kiépíteni ezekkel a közösségekkel és ezen a blogfelületen  keresztül fogok beszámolni tapasztalataimról. Csütörtökön aztán a bibliaórán folytatódik a "munka". Egy természetfilmet nézünk meg Vad Magyarország címmel. A magyar-német koprodukcióban készült egyórás természetfilm lenyűgöző képi világával és sodró történetével méltón jeleníti meg Magyarország tájait, állatvilágát és természethez kötődő hagyományait. A négy évszakon átívelő, több mint húsz hazai helyszínen forgatott film évtizedek óta az első, hazánk vadvilágát átfogóan bemutató produkció. Remélem a képeket látva mindenki rádöbben, milyen csodálatos is Isten teremtett világa, aminek szépségét a hétköznapokban hajlamosak vagyunk elfelejteni. Pedig a miénk, nekünk is készült, általa is Istennel találkozhatunk. A film után beszélgetés lesz, talán már valami kis munkacsoport is kialakulhat vállalkozó szellemű érdeklődőkből.


A motivációs kérdőív tartalma (szabadon terjeszthető, felhasználható!)

Motivációs kérdőív

Sport

Egyetértesz-e az alábbi mondattal?

 Mivel testünk a teremtett világ szerves része, így a bibliai parancs értelmében azt is őriznünk és gondoznunk/művelnünk kell.

A: Igen, ennek szellemében igyekszem egészségesen élni, rendszeresen mozogni.

B: Nem, szerintem egy hívő embernek nem a testi, hanem a lelki egészségére kell figyelnie.

C: Idáig ezzel a kérdéssel nem foglalkoztam, de ha lenne a gyülekezetben egy kis csapat, amely támogatna az életmódváltásban, akkor ahhoz szívesen csatlakoznék.

Étel

Szerinted van-e jelentősége annak, hogy milyen étel kerül nap mint nap az asztalodra? Csak vásárolod, vagy termeled is az általad elfogyasztott zöldségeket, gyümölcsöket?

A: Igen, mert ha egészségesen táplálkozom az életem minden területére jó hatással van, például szolgálni is több erővel és jobb kedvvel tudok. Hogy minél frissebb és tisztább zöldséghez/gyümölcshöz jussak, szívesen kertészkedem is.

B: Nem érdekel mi kerül a tányéromra. Jézus is azt tanította, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert amit megeszik. Kertészkedni nincs időm és nem is értek hozzá.

C: Szeretnék egészségesen táplálkozni, de ennek sok akadálya van. A kertészkedéshez sem értek igazán, de ha lenne a gyülekezetben egy kis csoport, amelyik egymást segítve, közösen művelné a kertjeit, ahhoz én is szívesen csatlakoznék. Jó lenne megismerni korszerű alternatív termesztési  módszereket is.

Gyermekeink

Mi a véleményed? Gyermekeink jövője, a teremtett világ, amit nekik örökül hagyunk, milyen állapotban van? Van-e lehetőségünk és felelősségünk ebben a tekintetben?

A: Aggódom ha gyermekeink jövőjére gondolok. A teremtett világ már most is romokban hever és ha nem teszünk valamit, akkor ez helyzet csak egyre rosszabb lesz. Ami rajtam múlik, szeretném megtenni gyermekeim érdekében.

B: A világ Isten kezében van, nem az én dolgom, hogy mi lesz tíz, vagy húsz év múlva. Gyermekem ha felnő, majd megoldja a problémáit önállóan.

C: Nagyon fontosnak érzem, hogy gyermekeimet a teremtett világ értékeinek tiszteletére és szeretetére megtanítsam. Ha a gyülekezetben erre külön gondot fordítanának, annak nagyon örülnék és szívesen segítenék is.

Természet

Amikor Isten a világot teremtette, minden műve felett megállt és azt mondta: Íme igen jó! Vajon ha ma rátekint  mit gondol? És mit gondolsz Te, ha például utazás közben kitekintesz a jármű ablakán?

A: Isten valóban csodálatosan szép világot teremtett, aminek szépségeivel nem tudok betelni. Hitemet is erősíti, amikor a szabad természetben kirándulhatok.

B: Ez a világ már úgy tönkre van téve, hogy nincs benne semmi gyönyörködni való. Ahogy a közmondás is tartja, mindenütt jó, de legjobb otthon. Nem is szeretek kimozdulni, odakinn csak szúnyogok meg a kullancsok lepik el az embert.

C: A hétköznapok rohanásában kevés időt tudok természetjárással tölteni, de ha a gyülekezetben ezt rendszeresen megszerveznék, szívesen vennék részt kisebb, nagyobb túrákon, kirándulásokon.

Energia

Az energiafogyasztás egyre több pénzünket emészti fel otthon, de a családban is. Szerinted mit tehetünk? Hallottál-e a megújuló energiaforrásokról?

A: Én is nagyon soknak érzem amit erre a célra ki kell fizetnünk, de energia, fűtés, világítás, melegvíz nélkül nem élhetünk. Amivel tudok spórolok, de ez nem könnyű feladat.

B: Engem nem érdekelnek a számlák. Amíg tudom kifizetem őket, de nem hiszem hogy ha ezen rágódom attól kisebbek lennének a költségeim.  Ha elfogy a pénzem, legfeljebb majd jobban felöltözöm.

C: Azt gondolom jó lenne alaposan végig gondolni, hogyan lehetne  a lehető legkevesebb energiát felhasználni. Sokszor észre sem vesszük a pazarlást, pedig sok kicsi is sokra megy! A megújuló energiaforrásokban is sok fantáziát látok, hiszen a természet szinte kimeríthetetlen mennyiségben árasztja ránk például a napenergiát, csak meg kellene tanulnunk befogni és a saját céljainkra felhasználni!

Hulladék

A világban egyre többet hallani a szelektív hulladékgyűjtésről. Vajon nekünk kell-e ilyesmivel foglalkoznunk?

A: Igen, mert ezzel a környezetünket is óvjuk és akár még pénzt is takaríthatunk meg. Régen sok olyan dolgot dobtunk ki, amit még lehetett volna használni, vagy akár tovább adni a rászorulóknak.

B: Nem hiszem hogy ez lenne a legfontosabb dolgom. Arra vannak a szemétválogatók, hogy összegyűjtsék ami még jó valamire. A szelektív hulladékgyűjtést nagyon macerásnak tartom.

C: Időnként arra gondolok, hogy ha összefognánk ezt is sokkal jobban tudnánk csinálni. Ha például a gyülekezetben összegyűjtenénk a papírhulladékot, a fiatalokat is bevonva, pénzhez juthatnánk, amit közösségi célokra fordíthatnánk. Sok jó ötletet látni az interneten az újrahasznosításra is. Hasznos lenne a gyülekezetben megosztani a jó módszereket egymással.

Kedves testvérem!

Köszönöm, hogy fordítottál néhány percet erre a kérdőívre! Természetesen ez nem vizsgalap és az is igaz, hogy ezekre a kérdésekre még számtalan válasz adható. Összeállításának célja az volt, hogy bemutassa számodra, melyek azok a főbb kérdések, amelyekkel a református ökogyülekezeti mozgalom foglalkozni szeretne. Gyülekezetünk presbitériuma elhatározta, hogy közösségünkben is teret ad ezeknek a gondolatoknak a megismerésére és a mozgalom célkitűzéseinek valóra váltására. Ha úgy gondolod szívesen megtudnál többet is lehetőségeinkről, esetleg tevékenyen szeretnél bekapcsolódni a munkába, akkor arra kérlek, juttasd vissza ezt a lapot nevedet ráírva a templom előterében található gyűjtődobozba, vagy keresd lelkipásztorunkat, esetleg engem személyesen (például csütörtökönként a bibliaórán), vagy akár ímélben: (stalk-r@freemail.hu) További infromáció: http://okogyuli.blog.hu/

Szeretettel várunk!

Ujvári László