Adjatok nekik Ti enni!
Rég vártam már annyi
izgatottsággal és félelemmel vegyes örömmel délutánt, mint november 4-én.
Gyülekezetünk tagjait első ízben hívogattuk kifejezetten ökogyülekezeti
alkalomra, gyermekekkel és szüleikkel, madáretetőket készítettünk.
Mivel kevés előzetes jelentkező
volt, nagyon nehéz volt kiszámítani mekkora létszámra számíthatunk, mennyi
anyagot készítsünk elő. Az időpont kiválasztás sem volt tökéletes, a hosszú
hétvége miatt, sokan elutaztak a gyülekezetből. Emberileg ilyenkor csak izgulni
és aggodalmaskodni lehet, de én inkább egy másik utat választottam és az egész
dolgot letettem az Úr kezébe. Ezúttal is bebizonyosodott, így volt a leghelyesebb.
Délután négy órára hat család képviseletében, a segítőkkel együtt egy 25 fős
csapat töltötte meg teljesen az
altemplomot, épp annyian voltunk amennyire ideális esetben számítani lehetett.
Az első szó a Szentírásé volt
református gyülekezethez illően. Jézus szavait idéztük fel, amelyeket Máté
evangéliumának hatodik részében olvashatunk a madarakról és Isten
gondviseléséről. Nézzétek az ég madarait…(máté 6,26.) Az Ige szavait
napjainkkal és a készítendő házikókkal összevetve, önkéntelenül adódott a
kérdés: miért van szükség a madarak táplálására, hiszen épp Jézus tanítja azt,
hogy róluk maga az Atya gondoskodik? A válasz az emberiség azóta eltelt kétezer
éves történetében keresendő. Jézus idejében az ember a természettel sokkal
nagyobb összhangban és egységben élte mindennapjait. Az egyensúly azóta sajnos
felborult, az emberi civilizáció megváltoztatta az éghajlatot, elhódította az
életteret, lecsapolta a mocsarakat, kivágta az erdőket, mérgekkel szennyezte a
vizeket, a levegőt. Nem csoda hát, ha madaraink most már segítségre szorulnak!
Ezen kívül, ha azt vesszük, hogy gyülekezetként magunkra mint Krisztus testére,
Isten meghosszabbított tagjaira gondolunk, akkor azt is mondhatjuk: mikor mi
tápláljuk a madarakat, akkor maga a Mennyei Atya gondoskodik róluk,
felébresztett lelkiismeretünk ösztönzésével.
Ha szorosabbra fűzzük
kapcsolatunkat kertünk lakóival ráadásként még egy sor fontos dolgot
tanulhatunk tőlük Istenről, a világról és a saját életünkről is. Felnőttek és
gyerekek egymást kiegészítve hosszan sorolták, mit kapunk cserébe a madaraktól:
szépség és vidámság költözik a kertünkbe, példákat láthatunk a hűségről, a
szorgalomról, gyermeknevelésről, kitartásról. Eközben a madarak tavasztól őszig
a rovarirtásból is kiveszik a részüket, énekükkel pedig felmelegítik a
szívünket.
A tanítás után egy nagy csokor
képet néztünk meg hazánk énekesmadarairól és az internet segítségével hangjukat
is megcsodálhattuk. A gyerekek nagy örömmel versengtek a felismerésben és a
szülőktől is sok érdekes információt hallhattunk az egyes madarakról,
szokásaikról.
Ezt követte a madáretetők
elkészítése, amiért valójában összegyűltünk. A gyerekek, felnőttekkel vegyesen
csapatokba verődtek és kiosztásra kerültek az előre összekészített hozzávalók.
A lázas munka zaja megtöltötte az altemplomot, fúrás, faragás, zsibongás
váltotta fel az udvarias csöndet. A munkában megfáradtak madártejet
kortyolgattak, almát majszoltak, a kisebbek játszottak. Ahogy az már lenni
szokott, az idővel megint hadilábon álltunk, a befejezés több esetben is
későbbre maradt. Persze ez épp arra jó, hogy amit elkezdtünk, később
folytathassuk, akár együtt, akár otthonainkban. Hiszem, hogy volt értelme és
lesz folyatása, mindannyian egy szép élménnyel gazdagodtunk.
Itt kell megköszönnöm mindazok
segítségét, akik részt vettek a délután lebonyolításában, a madártej főzésben, fényképezésben,
rendrakásban. Továbbra is kérjük a támogatást a gyülekezet tagjaitól,
megköszönve az eddigi felajánlásokat (a kamerát már megvettük hitelbe) és
vásárlásokat (vesszőből font etetők vannak még!). Az eseményről készült képek a
gyülekezet honlapján hamarosan elérhetőek lesznek!
Ujvári László
