A napfény íze
Tudom, tudom, már megint
plagizálok, de mit tehetnék, ennek a beszámolónak egyszerűen nem lehet más
címet adni! Pár hete azon gondolkoztam, szokásos gyülekezeti szolgálatainkba
hogyan lehetne egy kis ökologikus szemléletet belecsempészni? A nyár nálunk
mindig a temérdek gyermektábor jegyében telik, több turnusban és kategóriában.
Az jutott eszembe, hogy ha nem is cipelhetek el mindenkit egy ökofaluba (bár
miért is ne, egy jó kis falujárás talán érdekelne pár embert?), sem egy
szelektív hulladékgyűjtő szigetre, környezetünk adottságaira mégis felhívhatom
a figyelmet valahogy. Minden tavasz zsongító akác és bodzaillattal árasztja el
a környéket, ami a közvetlen élményen túl egyben felhívás keringőre: gyertek és
gyűjtsetek magatoknak ezekből a finomságokból! Bodzavirág gyűjtésre hívtam meg
hát a gyülekezet tagjait, hogy a gyermektáborok résztvevőit finom és egészséges
bodzaitallal tudjuk megvendégelni. Az időjárás egész héten rendkívül
rapszódikus volt, vasárnap délutánra azonban az égiek adtak számunkra egy
esélyt. Gyönyörű későtavaszi idő volt, ragyogó napsütéssel, káprázatos, tornyos
zivatarfelhők vonulása mellett. Erdőkertes határában, a patakparton rengeteg
bodzabokor van, védett, autóktól nem szennyezett környéken. Az okosabbak
(persze nem én) hosszú nadrágban és kullancsriasztó sprével felfegyverkezve
jöttek, mi lazábbak, balga szüzekként segítségre szorultunk. Persze nem jártunk
úgy mint bibliai elődeink, ha a csaláncsípéseket meg nem is úszhattuk, a
rovarriasztóból jutott mindenkinek. Nem voltunk sokan, ha őszinte akarok lenni
nagyon kevesen voltunk (három felnőtt, három gyerek), de az élmény azt hiszem
mindannyiunknak maradandó lesz. Madárdalos csalitban, mámorító virágillatban
dícsérhettük Istent jóságáért. Közben jót beszélgettünk, gyermekeinket
tanítgattuk, gyönyörködtünk. A nagy zsáknyi bodzával aztán felmásztam a tetőre.
Teraszunk lapos tetején ugyanis már várt az idei év egyik újítása, a
ventillátorral felszerelt aszalószekrény, amit a fészekodú-készítő foglalkozás
maradékaiból gyártottam. Nagyon szeretnék gyümölcsöket, szilvát, meggyet
aszalni az idén, de most a virágok szárítását gondoltam kipróbálni elsőként.
Vettem egy időkapcsolós konnektort, így a napfényes időszakokban félóránként,
éjszaka háromnegyedóránként szellőzteti virágainkat a technika. Mintha csak
kiszámoltam volna, gyűjtésünkkel épp megtelt a három tálca, akarom mondani a
fémvázra feszített mezőgazdasági háló. Már csak egy kis napfény hiányzik, de
minden nem lehet, ne legyünk telhetetlenek! Szurkoljatok nekünk, hogy minden
jól sikerüljön és amíg lehet, ti is menjetek ki a szabadba, gyűjtsetek
magatoknak a napfény ízéből!
Köszönet Csillának a
képekért:
